Bye-bye 2013!

A tökéletes december receptjéből az örök klasszikusok, mint a karácsonyfadíszítés, megfűszerezve az összes fára szánt szaloncukor felzabálásával, vagy a karácsonyi pulyka odaégetése,esetleg a jegesre fagyó porhó és a hógolyózástól jegesre fagyó ujjak (hallod kedves univerzum!?!) illetve a 30%-kal leértékelt rénszarvasos pulcsitól vérszemet kapó pénzt költeni vágyók versenyfutása és persze a kötelező szilveszteri alkoholmámor mellett az év végi listák sem hiányozhatnak. Az emberek nagy része szükségesnek érzi összegezni, hogy mi volt jó vagy kevésbé jó életének és a világ működésének előző 365 napos szakaszában, hogy aztán világmegváltó konzekvenciákat vonjon le, és nagy fogadalmakkal, illetve még nagyobb reményekkel vágjon neki a következő 365 napnak. A zenei lapok és blogok különösen szeretnek évösszegezni, olvasóközönségük pedig szereti mélységesen sértve érezni magát, ha az adott lista esetleg nem tartalmazza az ő kedvencüket vagy mert szerintük Kanye West egyáltalán nem az évezred legzseniálisabb előadója hanem simán egy douchebag (titeket azért kicsit megértelek, kedves hőbörgők). Ez csak egyike azoknak az okoknak, amiért mi nem fogunk top 10 idei album/videó/és a többi listát készíteni, a másik ok pedig az, hogy én idén inkább 50+ évvel ezelőtti zenékkel ismerkedtem meg, az új zenéket pedig általában 1-2 éves csúszással tudom csak megszeretni, Lindát pedig idén eléggé lefoglalta a bolygó bebarangolása, úgyhogy csak egy icipici listát készítünk, aminek világmegváltó konzekvenciáját már itt, a legelején levonnám: 2013 nagyon tuti év volt, de 2014 egész biztosan még sokkal tutibb lesz! Nagyon boldog jövő évet mindenkinek, puszi!

Undercover #6: Top 10 Seven Nation Army Cover

Miben rejlik az igazán jó cover titka? (Elsősorban abban, hogy az eredeti legalábbis White Stripes legyen.) Másodsorban pedig abban, hogy a feldolgozás ügyesen balanszírozzon a vallásos tiszteletet és az újító szellemű kreativitást összekötő hídon, ahonnan nagyon könnyű a csúfos bukás mocsarába pottyanni. A Seven Nation Army a világ egyik legprimitívebb és legzseniálisabb rockhimnusza, amit egyrészt könnyen és sokféleképpen lehet újragondolni, mert primitív és zseniális, másrészt nagyon nehéz nagyon jól átformálni, mert óriási felelősség hárul a merész vállalkozókra, ha egy ilyen alapdarabról van szó. Azért persze sokan hozzányúltak A Dalhoz, sokan elvéreztek, de születtek egészen cuki és egészen dögös coverek is, íme a legemlékezetesebbek:

10. Marcus Collins- Ide teszem utolsó helyre (!) mert egyébként ez a Marcus gyerek egy egész kellemes, rádióbarát dalt csinált Jack White recsegős indulójából, egyetlen óriási probléma van csak vele: nem igazán hangsúlyozza, hogy nem saját dalról van szó (persze ezt valószínűleg csak azok nem tudhatják, akik egy másik naprendszerből érkeztek hozzánk) és ezért elég masszív dacos sértődöttséget vált ki annak ellenére, hogy nagyon is fülbemászó.

9. Jesse Greenberg- Itt ez a lány, akivel nem is olyan rég tele voltak az internetek mert hát nagyon szép hangja van meg ilyenek. Kellett ennek a dalnak egy ilyen vonyítós verzió is, hogy azok is örömmel nézhessék/hallgathassák, akik nem Jack White-ra csorgatják a nyálukat.

8. Holly Henry- Róla ma hallottam először, de a 25 másodperces kutatómunka során kiderlüt, hogy az amerikai Voice tehetségkutató indulója volt, meg egyike a csillió jutub-covergyárosnak, akiket imád a világháló. És egyébként meg is érdemli, mert haláli cuki, és egy tündérmese soundtracket varázsolt ebből az eredetileg nyers és vad mesterműből.

7. The Glitch Mob- Ez mondjuk nem igazán cover hanem remix, de minden elektronikához fűződő ellenérzésemmel szembemenvén azt kell mondjam, hogy ez a birodalmi lépegetős hangulat kiválóan passzol a nótához (és így talán a kizárólag gépzenén felcseperedő fullcapes tinik is könnyebben meg tudják emészteni)

6. Melanie Martinez- Minden létező ország minden tehetségkutatójának minden szériájában kell legyen egy excentrikus furabogár, aki lehet utálni meg szeretni meg művészlelkezni meg időben kiejteni. Szeretném azt hinni, hogy ez az átdolhozás az ő érdeme, mert egészen varázslatosra sikerült.

5. Vitamin String Quartet- White Stripes komolyzenei köntösben, őrület! Lenyűgöző, hogy hegedűn (meg a cappella) minden, de tényleg minden milyen elegáns, finom és fennkölt lesz.

4. Ben L'Oncle Soul- Ez az ember csodálatos, nincs több hozzáfűznivalóm.

3. Nostalgia 77- Hölgyeim és uraim, így kell tökéletesen eltalált covert gyártani: füstös, szekszi, újító és mégis alázatos, csillagos hatos!

2. Jimmy Page + The Edge + Jack White- maga a csoda <3333333333

1. The White Stripes- Nem, az van, hogy ennél jobb soha nem fog születni, hiába próbálkoznak ilyen Led Zeppelinesek és hasonlók. $*$*WhItE*StRiPeS*FoReVeR*$*$