2012. április 14., szombat

Muszáj #4: A Shakespeare kiadás

"Shakespeare mindenhol ott van." (Captain Obvious)

Ezen kijelentésen felbuzdulva született ez a lista csodás dalokkal, amikben mind az a közös, hogy írójukat A Bárd, Az Avoni Hattyú, azaz William "Postmodern Before It Was Cool" Shakespeare inspirálta. 4 dráma, ami mind kicsit másképp van beledolgozva az itt megjelenő 6 zeneműbe, mert a lehetőségek korlátlanok.




The Beatles: I Am the Walrus
Nos, van, aki nem bonyolizál és szimplán csak bevág egy részletet a Lear király hangfelvételéből a dal végére, aztán próbálja meg az összes kritikus meg a közönség kitalálni, hogy ez most hogyan is jön az egész rozmár-dologhoz.


The Decemberists: The Island (Come and See / The Landlord's Daughter / You'll Not Feel The Drowning)
True Art Is Incomprehensible, ezt már az előző dalnál láttuk, a Decemberists pedig szintén így gondolja ezzel a tizenkét és fél perces remek zeneművel, ami A vihar dalbaöntése. Azért egy kicsit kell gondolkodni rajta, de mondjuk Sycorax említése segít (nem, nem a blöffölésre hajlamos Doctor Who-s űrlényekről van szó.)


Lou Reed: Romeo Had Juliette
Aztán van, aki újragondol egy régi történetet, mint mondjuk a Romeo és Júlia: így született például a new yorki Romeo Rodriguez és Juliette Bell története, ami egyben Reed színes-szagos története a városról, és benne a süllyedő Manhattanről.


Dire Straits: Romeo and Juliet
Megint mások kicsit variálnak az ilyen régi történeteken, és jelen esetben a karrierista Júlia egyszerűen fogja magát és otthagyja Romeo-t, mert a hírnév fontosabb neki. Elfogultság nélkül az egyik legszomorúbb és legtökéletesebb dal, ami létezik. (És direkt nem a Killers feldolgozása van itt, az abomináció és blaszfémia.)


Emilie Autumn: Opheliac
Ha az ember alternatív énekesnő, aki az imázsát leginkább a szokatlan szóra építi, akkor a Hamlet Opheliája tökéletes inspiráció egy összetört, zavarodott lány érzéseinek dalba öntéséhez. Hibátlan.


MC Lars feat. Gabe Saporta & Brett Anderson: Hey There, Ophelia
Végül, de nem utolsósorban pedig egy még másabb hozzáállás, egy kis slusszpoén. Ebben a dalban Hamlet vadállat gitár aláfestésre elrappeli, hogyan is történt ez az egész balhé Helsingőrben: "a tale about madness, lust and a female."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése