„Ez nem egy korszakalkotó űrzene” – interjú a Tea Road zenekarral

Jó magyar szokásunkhoz híven hajlamosak vagyunk fennhangon panaszkodni a hazai zenei paletta minőségét illetően és előszeretettel fikázzuk az egy kaptafára menő, semmitmondó tehetségkutatós-klasszefemes nyersanyagokat (aminél persze csak az elkeserítőbb, ha valaki tényleg ezeket a platformokat tartja a muzsika fellegvárainak). De az a nagy igazság, hogy mostanság RENGETEG jobbnál jobb magyar zenekar és projekt lát napvilágot és bukkannak fel nagyszerű zenék főváros– és országszerte; talán csak nem jó helyen keressük őket. Itt van például a 2011-ben debütált Tea Road, akik lehet, hogy nem ikszfaktor-kompatibilisek és a Morrison’s közönsége sem fogja egyhamar az ő slágereik dallamára ölelni a pesti éjszakát, de a zenéjük jellegzetes, szexi és van benne sok adag élet, ami pont elég a rendes magyar zenére szomjazó fülnek és léleknek. A zenekar tagjaival beszélgettünk mindenféléről.

Először is, honnan jött a zenekar neve? Van e mögött kedves sztori vagy rejtett filozófia?

A sztori elég egyszerű: gondolkoztam, hogy mi legyen a projekt neve és pont láttam egy filmet, aminek az volt a címe, hogy ’Tea Road to the Skies’. Az indiai teatermesztésről szólt és arról, hogy hogyan viszik szét a világban a teát. Igazából csak tök jól hangzott a név, de a filozófia olyasmi mögötte, hogy az első lemezünk még pop-osabb volt (ezért is lett a címe „Pop Songs”), azóta viszont egyre jobban kibontakozott a zene egy pszichedelikusabb irányba, most pedig megint egy új irányt veszünk, szóval van fejlődés és van szerteágazás.

És milyen ez az új irány?

Tökös, kettő-négyes „rock”.

Csúnya kérdés, de tudnátok valakihez hasonlítani magatokat? Kik vannak rátok hatással?

Van egy csomó hatás, például az új Tankcsapda dal… (ha-ha-ha) No, de a lényeg az, hogy eléggé eklektikus zenét játszunk. Bizonyos határok között popzene ez, de szeretünk a hangzásba vinni pszichedelikus dolgokat, meg minden másból is egy kicsit. Mindegyikőnk rengeteg féle zenét hallgat, mindenki hozza a saját hatásait, kedvenceit, benne van a saját elképzelése, ettől lesz más, mint a többi. De ugyanakkor igazából ugyanazt csináljuk, mint bármelyik másik zenekar: vannak építőkockák, amiket felhasználunk, úgy, mint azt előttünk sokan mások tették. Nincsenek nagy megfejtések, ez nem egy korszakalkotó űrzene.

Meg lehet egyáltalán határozni, hogy ti milyen műfajt, milyen stílust játszotok?

Míg mondjuk a kilencvenes években az volt a differenciáló tényező a zenekarok között, hogy ki milyen „mozgalmat” képvisel, hogy milyen témáik vannak, addig az utóbbi 5-10 évre az volt jellemző, hogy egyre inkább a hangzás került előtérbe. Nálunk is ez van: egyszerű dalszerkezeteink vannak (ezért is hívjuk popzenének), de ezt az egyszerű szerkezetet igyekszünk minél tartalmasabban megtölteni.

Ha kijelentjük, hogy popzenét játszotok, az is célkitűzés, hogy nagyközönséghez is eljusson a zene és akár rádiókban halljátok vissza a dalaitokat?

Az első lemezünk majdnem mindegyik száma ’radio-proof’-nak mondható, még talán a második, Up N Down duplalemez nagy része is az. A kérdés inkább az, hogy létezik-e egyáltalán Magyarországon olyan, valóban igényes és naprakész országos rádió, ami szóba jöhet? Hazánkban nem igazán alakult annak kultúrája, hogy nem mainstream zenét népszerűsítsenek a rádiók vagy a tévék, de persze ott van az online felület is…

Ahol elég sok magyar zenész is belekóstolhatott a nemzetközi sikerbe…

Azzal, hogy kipakolod a netre a zenédet, nagyobb esélyed lesz arra, hogy több embert elérj, viszont ugyanúgy szükség van egy menedzsmentre. Igazából e tekintetben nem sok minden változott, mert talán ma még nagyobb számban vannak baromi jó zenekarok, de kell valaki, aki „el is adja” a cuccot, bármilyen csúnyán hangzik is ez.

És ti be akartok szállni ebbe a játékba?
Jelenleg nincs menedzsmentünk, de persze szeretnénk, ha ismertebbek lennénk, és talán a pop-os szerkezetek révén meg is van a potenciálunk arra, hogy nagyobb közönség is befogadja a zenénket.

Hogy néz ki az alkotói folyamat?

Az eddig megjelenő lemezeken én (Zoli, ének+gitár) írtam a dalokat és (a dobokat leszámítva) én is játszottam fel minden hangszert, de koncerteken kiegészültünk rendes zenekarrá. Az első lemez óta volt pár tagcsere és a mostani formáció az első, ahol már úgy megy az alkotói folyamat, hogy megírok egy számot, de csak szerkezetileg, akusztikus gitáron, aztán együtt rakjuk össze, mindenkinek az ötleteit beletéve.

(fotók: Kiss Ervin)

Mit élveztek jobban, a próbákat, vagy a fellépéseket? Mi a legjobb része a zenélésnek?

Ebben a felállásban most pénteken lesz az első koncertünk a nagyon trendi Gozsdu Manó klubban (event itt), ugyanis az utóbbi félév arra ment rá, hogy egy dobos-csere után nulláról újra összerakjuk, meg persze kicsit át is értelmezzük a dalokat. Írtunk persze új számokat is, amik úgy érezzük, hogy sokkal inkább „koncert kedvencek” lehetnek. Be is mutatunk ezek közül kettőt pénteken. Minden eddiginél jobban összeállt a produkció és a jövő év a koncertezésről fog szólni.

Kikkel mennétek turnézni?

Ha bárki közül lehetne választani, akkor mondjuk a Radiohead-del (ha-ha-ha).

Kikből állhat vagy kikből áll a Tea Road-rajongótábor?

Egyelőre nagyrészt haverokból, de remélhetőleg hamarosan nagyszámban 20-25 éves lányokból (ha-ha-ha). Széles közönséget vizionálunk, de az már nagyon jó, ha bárki, aki eljön a koncertre úgy érzi, hogy egy tök jó zenét hallott, még ha nem is miattunk jött el, de ott volt és tetszett neki.

Ti viszont akár miattuk is elmehettek pénteken a GMK-ba, ahol a Tea Road a Kozmosz és a Smafu zenekarokat megelőzően lép fel este 8-kor.

https://www.facebook.com/events/173088722887298/
http://tearoad.bandcamp.com/
https://www.facebook.com/tearoadmusic