Fesztivállapotok #1: VOLT 4. Nap

Nehézkesen, kínkeserves utazás után hazatérve a budapesti panelrengetegbe, már az ilyenkor szokásos fesztivál utáni melankóliában számolok be az utolsó napról és végső ítéletet hozok a soproni VOLT fesztiválról.

A 4 napos tömény fesztiválélmény rendesen kikezdi a lelket és a testet, de a szombati nap akkora attrakciót tartogatott, hogy minden megmaradt energiánkat fel kellett áldoznunk a rock'n'roll oltárán. Iggy Pop éjfélkor kezdődő koncertje előtt elsősorban az volt a küldetésünk, hogy túléljük az egymillió fokos hőséget, amin már se a sör, se a locsolócsövek nem segítettek. Mindeközben meghallgattuk Akkezdet Phiait, a Kiscsillagban bohóckodó Lovasi  Andrást, majd minden fesztiválok leglényegesebb alapkellékét, a Tankcsapda koncertjét, akiknek muszáj volt igazi rockerekként több méteres lángcsóvákkal forrósítani az amúgy is ezer fokos levegőt. Ezután belenéztünk a brit Enter Shikari fellépésébe, akik ugyan kifejezetten fesztiválra való zenét toltak, de a hörgős-elektronikus tinimetálhoz képest túl halkan, és a nagyszínpados Quimby zenéje időről időre elnyomta az élményt.
Mindenesetre az este kellemesen eltelt, és meglepő módon éjfélkor pontban színpadra lépett a legendás Iggy és zenekara, mindenféle felesleges díszlet és körítés nélkül belekezdtek nagyon korrekt, másfél órás koncertjükbe. Hagyján, hogy a zene fantasztikus volt, de a vizuális élmény mindent felülmúlt: a 65 éves, kemény drogos zenész Mick Jaggert megszégyenítő vonaglással tombolta végig a showt, és bár volt néhány pillanat, amikor komolyan aggódtam, hogy a helyszínen meg fog halni, az estét túlélte, a közönség pedig nagyon boldog volt. Az elöl állók különösen, hiszen jó pár alkalommal megfogdoshatták a kétpercenként fel-le rohangáló rocksztárt, ráadásul egy szám erejéig egy pár szerencsés rohadék felmehetett a színpadra és együtt táncolhatott a zenekar tagjaival. Leküzdve a fájdalmat, hogy nem voltam köztük is azt kell mondanom, életem egyik legnagyobb élménye volt.

A jubileumi 20. VOLT fesztivál ezzel véget ért, és Sopron idén sem okozott csalódást. Egyetlen kritikai megjegyzésem azért lenne: az alapvetően rockfesztiválnak tartott esemény kissé túllőtt a célon az elektronikus felhozatallal: ez gyakorlatilag a Sound volt minimal helyett dubsteppel és kevesebb dizájner droggal. Nem tudtam szabadulni a szomorú gondolattól, hogy ez a rengeteg dobgép és hangeffekt az élőzene halálát okozhatják, ezért csak remélni tudom, hogy a kicsit sem kerek 21. alkalommal kicsit visszabillen az egyensúly és senki nem érez majd hiányt semmiben.
Azért így is szép volt, jó volt, köszönjük, VOLT!