Fesztivállapotok #1: VOLT 1. Nap

Haldoklik a gazdaság, undorító a politika, de van valami, amire kis hazánk igenis büszke lehet, ez pedig a virágzó fesztiválkultúránk. A januártól decemberig egész nyáron tartó idény csomó csodás programot kínál a szorgalmas tanulástól megcsömörlött és a kemény munkában megfáradt szórakozni vágyóknak és mivel mi pont ezekbe a kategóriába tartozunk, lelkesen látogatjuk ezeket az eseményeket, és pár félálomban-másnaposan megírt mondatban beszámolunk a napi eseményekről. Először a második napjánál tartó VOLT van lesz soron.

Egy technikai bejelentéssel kezdeném, és egyben elnézést kérek a beszámoló sivársága miatt, ugyanis a külön erre a feladatra felkért fotósunk komolyan vette a tegnapi bulit és némileg képtelen volt már az események dokumentációjára, illetve el is rontotta a kamerát. Ilyen ez a rock'n'roll.

Arról nem is áradoznék, hogy Sopron mennyire gyönyörű, hogy a várost elárasztó vidám bulizni érkező tömeg mennyire magával ragadó és hogy mennyire jó a hangulat, ez azért általában adott egy fesztiválnál, de azért értékelni kell.
A 20. jubileumi VOLT igazán kitesz magáért, de egyben erős stílusváltáson esett át: az anno kifejezetten rockfesztiválként emlegetett esemény most már sokkal inkább hajaz a Balatonsound-ra, mivel a nagy nevek kb. fele az elektronikus zene képviselője, azon belül is leginkább a drum and bass-é és természetesen a dubstep-é. Ennek mellékhatása, hogy Sopront elárasztották a csőnadrágos deszkáscipős fültágítós tinik, és jóval kevesebb a vérbeli punk :(

De lássuk az első nap koncertjeit: a nagyszínpados repertoárt a Supernem nyitotta, szerelmes vagyok Papp Szabiba, most és mindörökké. Az őket követő Magna Cum Laude-ra már kevésbé csillant fel a szemünk, így körbenéztünk a helyszínen, és belefutottunk egy Corvintetős buliba bulisátorba, ahol fényes nappal, több száz emberrel elég abszurd volt táncikálni, de egy gyerekadag vodka hamar eloszlatta a kételyeimet. Mivel a társaság nagy része átesett tizenévesen egy szolid emo-korszakon, a következő állomás a Lostprophets koncertje volt, erről nem tudok nyilatkozni mert őket egyáltalán nem ismertem, a szakértők szerint nagyon jó volt, a közönség valóban boldognak tűnt. Őket a brit Snow Patrol követte; ezt a zenekart nagyjából két éve elfelejtette már mindenki, na általában ennyi idő után érkeznek az ilyen kaliberű zenekarok egy vidéki magyar fesztiválra. A tömeg persze így is nagyon örült, bár az ő zenéjük alapjáraton egy kicsit halvány, meg nagyjából három számot ismerek  tőlük, fűben ülve, sörrel kellemes volt, de ez a zene bármilyen kedves is, szerintem nem fesztiválra való.

És most meg lehet dobálni, el lehet átkozni, ki lehet tagadni, de a napot záró nagyszínpados fellépő simán viszi eddig a díjat: az elképesztően jóképű és vonzó Skrillex egy űrhajó-szerű díszletben olyan bulit csinált, amit kicsik és nagyok emlegetni fognak egy darabig. Volt hajdobálás, közönséget kamerázás, saját számok, remixek, tömény dubstep-hangorgia. És megjegyzem, ő volt tegnap az egyetlen, aki nem a 60 perces minimál-csomagot hozta kis hazánkba, hanem egy tisztességes, bő másfél órás koncerttel bulival örvendeztette immár harmadik alkalommal a magyar közönséget.

Első nap lévén hamar kidőltünk, de ezzel nem csak mi voltunk így, ez az akklimatizálódó nap. Kevés nagyonrészeg, sok nagyonkiskorú, de összességében, nagyon kellemes este. Most pedig visszafekszem aludni, holnap újra jelentkezek, puszi!