Fesztivállapotok #1: VOLT 2. Nap

Ősi népi megfigyelések szerint a fesztiválozás holtpontja mindig a második nap; és valóban, a tegnapi nap nem tartogatott eldobomazagyam-elájulokazeufóriától pillanatot, csak szimplán rohadt jó volt.

A délutánt jó szokásunkhoz híven a Turbo előadásával kezdtük, akikben egyszerűen nem lehet csalódni, mind az ezer koncertjük, amin részt vettem izzott az energiától és a trú rock'n'roll-tól, és ez most sem volt másképp.

A csütörtöki menü következő fogása eléggé kilógott az általunk fogyasztott zenék sorából, de egész biztosan a fesztivál legkellemesebb meglepetése volt. A pennsylvaniai, mindössze 20 éves Mac Miller a hip hop vonalat erősíti, amihez túl sok közöm eddig nem volt, de ez a show annyira de annyira jó volt, hogy abban a pillanatban ahogy hazaérünk, megveszem az első fullcapemet meg egy pár fuxot és áttérek a hiphophitre.

Ezt követően visszarepültünk az időben, egészen a 2000-es évek elejére, tinikorunk hajnalába, amikor igazán király zenének az Amerikai Pite filmek soundtrackje számított. Ugyan a Blink 182 végül nem tudta tiszteletét tenni Sopronban, megkaptuk helyettük a light verziót, a Simple Plant. Ezernyi tini, ex-tini és leendő tini ujjongott a rágógumirocknak, és a zenekar is élvezhette a koncertet, különösen a gitáros, aki nem győzte elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire kanos, hogy mennyire szeretne magyar barátnőt, és mennyire jó lenne legalább öt lánnyal zuhanyozni este. Nem kizárt, hogy pár rajongó kisasszony ezekben a pillanatokban épp nagyon boldog és büszke magára.

Következő állomásnak ismét egy tini-célpontot választottunk, hiszen a fesztivál egyik fő attrakciója, a Faith No More szégyen, de számomra teljesen ismeretlen, így nem éreztem magam méltónak erre a koncertre. Ehelyett a Hadouken! buliját csekkoltuk, akiket a 2010-es Közgáz Gólyabálon már láttam, és bár akkor is tetszett, a koktélruhás, négy fal közötti fellépés még csak meg sem közelítette a tegnapi showt. 

A nap zárása nem egy koncert, hanem két koncert közti rohangálás volt, hiszen újdonsült hip hop arcokként nyilván meg kellett hallgatnunk a Punnany Massif fellépését, mindeközben viszont a tegnapi dubstep-túladagolás megkoronázásaként a Chase and Status bulijába is bele kellett kóstolni. Ez az 1:1-es fröccs tökéletes utolsó ital volt, és bár jó lett volna még kicsit továbbvinni az estét, inkább korán nyugovóra tértünk, hogy teljes erőbedobással élvezhessük a bűvös harmadik napot. Keep tuned, more to come!