Eurovízió. A legtöbb ember erre elkezd öklendezni, majd nagyot nevet: ki néz ma ilyen szarokat?! Pedig az 1956 óta évente megtartott Eurovíziós Dalfesztivál több mint szar, a szörnyűségek olyan méreteket öltenek benne, hogy az már so bad it's good! Tragikus europop zene, röhejes dalszövegek, csiricsáré jelmezek, giccses effektek, és annyi klisé, hogy egy minden részletre kiterjedő ivós játék is készült hozzá.
Bár még vannak országok, akik komolyan veszik a versenyt (khm...Magyarország...khm), sokan tényleg a poénra mennek (San Marino idén nem bízta a véletlenre, és nem ő az egyetlen, de nem akarok spoilerezni), amitől hirtelen tulajdonképpen érdekes és nézhető lesz a műsor, hiába rossz egyébként minőségében. Az Eurovízió ugyanis nem az európai zene mai helyzetéről kíván körképet mutatni, felesleges is panaszkodni ezzel kapcsolatban. Itt a zene, a show és a mindenféle kultúrák giccses, ezerwattos ünnepléséről van szó, a lényeg csakis a szórakoztatás. És mindezt együtt teszi 40 abszolút különböző ország: szinte mint az Olimpia, csak több a flitter.
Nézzünk is néhány példát az elmúlt évek nagy klasszikus performanszai közül, egyben megmutatva miért is szórakoztató az Eurovíziós Dalfesztivál. Fárasztó humor következik, ez egy figyelmeztetés.
Sakis Rouvas: This Is Our Night (Görögország, 2009)
Ilyen koreográfiát se csinál más: egy kis kilencvenes évek fiúbandája, egy kis Szombat Esti Láz, egy kis David Hasselhoff... Ez a görög férfiú táncol, ugrál, gesztikulál, futószalagon pózol és még a hasa is kivillan, mi kell még itt, kéremszépen.
Zdob si Zdub: So Lucky (Moldova 2011)
A verseny történetének talán legmenőbb kalapjai, egy trombitás és egy tündérkének öltözött csaj egykerekűn. Erősen kileng a menőségméter ezen a ponton. És itt még ez a szám se annyira rossz.
Sun Stroke Project & Olia Tira: Run Away (Moldova 2010)
Nem tavaly volt az első eset, hogy Moldova hatalmas meglepetést okozott a műsor nézőinek és azonnal mindenki szívébe belopta magát. 2010-ben ez egyetlen fantasztikus embernek volt köszönhető, akit azóta is csak Epic Sax Guy-ként emlegetnek. Az biztos, hogy rászolgált az epic becenévre.
Rodolfo Chikilicuatre: Baila El Chiki Chiki (Spanyolország 2008)
Azért Nyugat-Európa is szolgáltatja az igazi szórakozást, nem kell aggódni. Ez az úriember autentikus frizurájával és rózsaszín játékgitárjával a 2008-as belgrádi fesztiválon adta elő ezt a mélyértelmű számot lengén öltözött táncoslányaival.
Jedward: Lipstick (Írország 2011)
Ha valakik tudják hogy kell giccset és látványvilágot csinálni, akkor az ez a hirhedt ír ikerbanda. Ettől a háttértől még az arra nem érzékenyek is rohamot kapnak, a jelmezt pedig már említeni se kell, nemhogy az akrobatikát. Na ezt hívják úgy, hogy show.
Krassimir Avramov: Illusion (Bulgária 2009)
Nagy előny az Eurovízión, ha a performanszod nézése közben a közönségen a teljes bizonytalanság lesz úrrá. Hogy a bolgárok itt mit csináltak, arról fogalmam sincs, a dolog valahol egy történelmi rockopera, cirkuszi előadás és szellemidéző esőtánc között van. Mindenesetre zseniálisan szörnyű.
Scooch: Flying the Flag (Egyesült Királyság 2007)
Nem tudom ki gondolta, hogy ez jó ötlet lesz, ez a dal minden valószínűség szerint benne van a top 10 dolog között, amit a britek legjobban szégyellnek hosszú történelmük alatt. Az ironikus Eurovízió-nézők sírtak a boldogságtól.
Verka Serduchka: Dancing Lasha Tumbai (Ukrajna, 2007)
Végül, de nem utolsósorban pedig íme az a produkció, amit egyszerűen képtelenség szavakkal megfelelően leírni. Ha valami, akkor ez a tökéletes Eurovíziós előadás, az ivósjátékot játszók az első 10 másodpercben felitták minden készletüket.
Király Testvérek: Untried
Mindennek fényében pedig vessünk egy pillantást a Király testvérek ez évi jelölt dalára, ami végül nem jutott tovább az Eurovízióba, pedig végre egyszer megnyerhettük volna ezt a semmi jelentőséggel nem rendelkező európai színvonalú versenyt. De legalább valami igazán odaillővel mehettünk volna. Király Linda mint egy elcseszett kamurocker Amidala, rappelő férfiikerpár (egyik feketében, másik fehérben!), francia kártyának öltözött vokalisták, szemkisütő háttérvideó, elsöprő szimbolika és szörnyű zene - ezt a produkciót átjárja a valódi Eurovízió lelke. Az összevetés és az illendőség kedvéért, itt az idei magyar induló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése