Adventi Koncertkörkép, avagy Ide Mennénk Ha Lenne Életünk Az Ünnepek Előtt

December beköszöntével hivatalosan is megkezdődik a karácsonyra való hangolódás időszaka, s habár a bevásárlóközpontok már október óta harsogják a meghittséget és a szeretetet  végtelen vakító égősorral, óriási leértékelésekkel és hatalmas plasztik télapókkal (+ rettenetes és ijesztő zenélő jegesmedvékkel), ez a bő három hét teljes mértékben elég arra, hogy kicsit hátradőljünk, és hagyjuk, hogy a nyugalom és az extra cukorbevitel által előidézett endorfináram átjárja testünk-lelkünk, és átadjuk magunkat az ünnepi életérzésnek. Ehhez nagyban hozzájárulhat egy kis élőzene, ami nem csak a hangolódásban segíthet, de a karácsonyt körüllengő szombati munkanapok, leadási határidők, vizsgák és végeláthatatlan bevásárló listák okozta világvége-hangulatot is képes enyhíteni. Íme nyolc zenés program az adventi időszakra.

„Ez nem egy korszakalkotó űrzene” – interjú a Tea Road zenekarral

Jó magyar szokásunkhoz híven hajlamosak vagyunk fennhangon panaszkodni a hazai zenei paletta minőségét illetően és előszeretettel fikázzuk az egy kaptafára menő, semmitmondó tehetségkutatós-klasszefemes nyersanyagokat (aminél persze csak az elkeserítőbb, ha valaki tényleg ezeket a platformokat tartja a muzsika fellegvárainak). De az a nagy igazság, hogy mostanság RENGETEG jobbnál jobb magyar zenekar és projekt lát napvilágot és bukkannak fel nagyszerű zenék főváros– és országszerte; talán csak nem jó helyen keressük őket. Itt van például a 2011-ben debütált Tea Road, akik lehet, hogy nem ikszfaktor-kompatibilisek és a Morrison’s közönsége sem fogja egyhamar az ő slágereik dallamára ölelni a pesti éjszakát, de a zenéjük jellegzetes, szexi és van benne sok adag élet, ami pont elég a rendes magyar zenére szomjazó fülnek és léleknek. A zenekar tagjaival beszélgettünk mindenféléről.

Most már DJ-k is vagyunk, hallgassátok a hangulatmixeinket a 8tracks-en!

http://8tracks.com/taskaradio

Szép vasárnapot, puszi!

Chicks, Drugs, Rock'n'Roll: A legdögösebb lánybandák

Az az a nagy igazság, hogy feminizmus ide vagy oda azt kell mondjam, hogy a rock'n'roll alapvetően férfi műfaj. Lehet, hogy csak a bekövesedett sztereotípiák tehetnek róla, de valahogy a recsegős, füstös blues vagy a kiabálós-hörgős-egyéb sátáni hangeffektekkel operáló műfajok szerintem nehezen elképzelhetőek Y kromoszóma nélkül. DE! Az a nagy igazság, hogy női rockzenészek és bandák bizony így is szép számmal akadnak és jobbnál jobb zenéket csinálnak; persze az ő zenéik nem olyan szakadt farmeres, borostás, whiskey-gőzös módon szekszik, mint a hím kollégák muzsikái, de a maguk módján igenis dühösek és dögösek. Vajon lehetséges, hogy a karcosabb műfajok előadása és úgy általában rockbandák fel irányuló vallásos imádat egyszer majd ne csak a Férfiak kiváltsága legyen, és a Nők is kedvükre téphessék a húrokat és rúghassák fel a kukákat anélkül, hogy a világ rosszalló tekintettel csóválná a fejét emiatt? Hogyne lenne lehetséges, mert mi gond lenne azzal, hogy a legtöbb esetben Disney hercegnős meséken és One Direction-ön szocializálódó, Hello Kitty pizsis lánygyermek mondjuk rövidre vágná a Barbie-ja haját (ennyi punkság mondjuk valószínűleg mindannyiunk gyerekkorába belefért), feketére festené a körmeit és az aprólékosan kidolgozott szerepjáték (ezt is mind csináltuk, nincs értelme tagadni) során Ken kacsalábon forgó palotájában megrendezésre kerülő bálja helyett Barbietown sarki kocsmájába vinné a babát mondjuk Tyler-eket és Jamie-ket felszedni és az asztal tetején ugrálva Zeppelint énekelni? Ahogy nyilván azzal sincs semmi baj, ha a fent említett lánygyermek esetleg nem fodrász, hanem tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász vagy ne adj isten rockzenész akar lenni, ezzel azonban már egy sokkal komplexebb és komolyabb témához jutnánk el szóval összességében mondjunk csak annyit hogy éljen az egyenlőség, éljenek a lányok, és íme 10 ékes példa arra, hogy a lánybandák sem csak Spice Girls-műfajban tudnak hiteleset és maradandót alkotni, hanem szét tudnak rúgni néhány segget és igazi rock'n'rollt is tudnak játszani! Puszi!

Philosophony #1: A Tehetség Dícsérete

Mindig is úgy gondoltam, hogy a legirigylésreméltóbb ember nem az, akinek a legnagyobb medencéje van, vagy a legszebb aranyszínű haja, hanem elsősorban az, aki kiemelkedően kiemelkedő valamiben. Legyen szó atomfizikáról, hegymászásról vagy rajzfilm grafikáról, van valami lenyűgöző és instant tiszteletet és csodálatot ébresztő az olyan vitán felül álló tehetségben, ami képes újraéleszteni az emberiségbe vetett, néha mocsárba süllyedő hitünket és igazolja, hogy azért az ember tulajdonképpen elég jól kitalált teremtmény. Legalábbis ők mindenképp, akik határokat feszegetnek, zseniálisan újszerűt vagy örök érvényűt alkotnak, és akiket végső soron nem is lehet (ez így nem igaz, a híresen bájos magyar kommentkultúra többek közt remek bizonyíték arra, hogy lehet, tehát mondjuk inkább azt, hogy értelmetlen és felesleges) irigyelni és utálni, mert egyszerűen egészségesebb elismerni őket és örülni nekik és a teljesítményeiknek, valamint a munkájuk sokszor általunk is fogyasztható gyümölcsének.

Best o' Glasto 2013

Múlt hétvégén zajlott le a modern kor évente megrendezésre kerülő Woodstock-ja, a zenevilág szülinapja és karácsonya, az egyszerű halandók számára teljesen elérhetetlen és álomszerű Glastonbury fesztivál. Ebben az ideiglenes földi Paradicsomban olyan zenei felhozatalt kínálnak a pár százezer szerencsés kiválasztottnak, hogy példának okáért egy egyszerűbb lelkületű Közép-Európai fangirl se lelkileg, se testileg nem bírná elviselni az ilyen töménységű királyságot. De hát egy olyan fesztivál, ahol a Rolling Stones (értitek a ROLLING STONES) az egyik headliner, az minden zeneszeretőnek, sőt, mindenkinek akinek van lelke és/vagy füle, fix bakancslistás tétel.
Megemlékezve a 2013-as Glastonbury legemlékezetesebb momentumairól és álmodozva, hogy ebben az évezredben talán mi is eljutunk a létező legszebb angol vidékre, további kommentár nélkül összegyűjtöttünk tízet a legjobb pillanatokból, legalábbis azok közül, amikhez a BBC kegyesen hozzáférést biztosított az otthon ragadt és melankóliába taszított fotelfesztiválozók számára. Enjoy!

APRIL FOOLS EDITION

A húsvéti sonkazabálás és rokonlátogatás közepette ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ma van  Bolondok Napja, és a biztonság kedvéért érdemes odafigyelni, mibe nyúlunk, hova lépünk, és kinek hiszünk. Valljuk be, egymással kitolni és másokat szemérmetlenül kiröhögni az jó dolog az év 365 napján, de április 1-jén zöld utat kapnak az ártalmatlan vagy közepesen kegyetlen csínyek . És mivel a zenész is csak örök gyerek ember, ők is időről időre megpróbálják megtréfálni gyanútlan rajongótáboraikat, és mi most ezekből a tréfákból csipegettünk össze párat, természetesen a teljesség igénye nélkül.

Euro-vízió

Bár részemről nagyjából teljesen érdektelen a téma, az a brazil szappanoperába illő dráma, ami a dalversenyt övezi, legalábbis a -egyébként a lelkes szavazók által kiválasztott- hazai indulónk kvalitásai körüli vita és az ezzel kapcsolatos okoskodásba és utálkozásba ölt idő és energia annyira kiakaszt, hogy ugyan kissé hipokrita módon, de most én is rászánom ezt a kis időt és energiát, hogy röviden elmondjam a véleményem az Eurovízióról, melyhez hasonló véleményt egyébként már biztos rengetegen megfogalmaztak.

Valentine's Day Special: Top 10 Szerelmes Szám

Már csak egyet kell aludni és elérkezik a nyugati kultúra leglátványosabban és leghangosabban  imádott illetve gyűlölt ünnepe, a szerelmesek napjának kikiáltott Valentin-nap. Habár teljes mértékben ellenezzük a szerelem és szeretet bociszemű plüssállatokban és szívecske alakú csokiban való kinyilatkoztatását, illetve ennek a kötelező jellegét ami ráadásul egyetlen februári naphoz van kötve, ez mégis kiváló apropó arra, hogy elővegyük kedvenc zenés köntösbe bújtatott szerelmi vallomásainkat. Ez persze óriási falat, mert az évszázadok zenei termésének legalább 70%-a szerelemről (jó szerelemről, rossz szerelemről, a szerelem hiányáról, elvesztéséről, megtalálásáról, szeretetéről, gyűlöletéről, és így tovább) íródott, hiszen a szerelem minden művészet legfőbb ihletője és forrása, de igyekeztem leszűkíteni a kört tíz olyan dalra, amik ha nem is a legmonumentálisabb és legdrámaibb szerelmes megnyilvánulások, de tökéletesen megfelelőek összebújáshoz és romantikus egymás szemébe bambuláshoz, vagy akármit is szoktak csinálni az emberek Valentin-napkor, ki tudja. Persze ugyanezek a dalok édességbe és alkoholba fulladó önsajnálathoz és hangos iróniával palástolt irigykedéshez is tökéletesek, csak hogy az ellentábor se érezze kiközösítve magát!
LOVE Y'ALL, Táskarádió Crew

VIDEOKAZETTA DELUXE: TOP 20 CSODÁS FILM ÉS SOROZAT SOUNDTRACK

Létezik ember, aki nem szájtrombitálja teljes átéléssel a Birodalmi Indulót miközben a Star Warst nézi, vagy nem perdül táncra a Hakuna Matatára az Oroszlánkirály alatt? Én nem ismerek ilyet. Egy jó soundtrack a film sava-borsát adja, nélküle csak unalmas mozgókép lenne, a zene ad útmutatást, hogy épp szomorúnak vagy meghatottnak kell érezned magad, a jól eltalált főcímdal pedig védjeggyé válhat, amiről évtizedekkel később is visszaemlékezünk a filmre. De feledkezzünk most meg az eredeti filmzenékről, és idézzük fel azt a felemelő érzést, amikor egy kedvenc zenénk csendül fel a nagyjelenet alatt, és varázsol rögtön a közepesen béna filmből imádnivalót, a jó filmből pedig abszolút kedvencet. Na az ilyen típusú remekekből próbáltuk kiválogatni a 20 legjobb zenével fűszerezett filmet és sorozatot, ez alkalommal figyelmen kívül hagyva a zenés dokumentumfilmeket, musicaleket és Disney rajzfilmeket, hogy legyen esélye a mezei lövöldözős és szappanbuborék-szerelmes filmeknek is.

A Breakfast Club se vált volna klasszikussá enélkül