George Barnett azt mondja tudja milyen, amikor valakinek nincs pénze arra, hogy zenére költsön, és nem bánja ha fizetés nélkül kaparintja meg valaki az új lemezét. És különben is, "[he] can do whatever [he] fucking likes" - annyira, hogy többek között ezt a mondatot még rögzítette is, és ezzel a hangfájllal indul a letorrentezhető album.
Bár a Pirate Bay azóta visszaváltott a szokásos fejlécére, és már George Barnett hivatalos oldalán sincs fent semmi arról, hogy létezik ez a torrent, ez mégis egy hatalmas dolog. Egyrészt, az ingyen letöltéssel lehetőségével meg van a biztonságérzet, hogy az ember nem vesz zsákbamacskát - bár a belehallgatásra ott a YouTube manapság. Másrészt pedig a zenehallgatók kezébe kerül a döntés: mindenki saját maga választja ki hogyan szeretné/tudja megköszönni és meghálálni a művésznek az mp3-ba csomagolt élményt, amit tőle kapott. Erre sok mód van: a legegyszerűbb a direkt pénz 'adomány' egyértelműen, de sokat érhet a megosztás Facebookon és Twitteren, illetve természetesen, akinek lehetősége van rá az elmegy koncertre és kifizeti a belépőt, aztán vesz pólót, kulcstartót hazafelé.
Felmerül persze a kérdés: kockázatos vállalkozás ez a potyázók miatt vagy a zeneipar jövője? Nehéz megmondani egyelőre, de az biztos, hogy nem George Barnett az egyetlen, aki így próbálja beindítani a zenei karrierjét. Amatőr zenekaroknak mindenképpen a 'fizess, amennyit akarsz' ('pay what you will') az egyik leglogikusabb választás saját album terjesztésénél. Jó példa a magyar Just Another zenekar, akik alig egy hete jelentették meg első saját stúdiólemezüket Polarities címmel a honlapjukon, és azóta már majdnem kétszáz egyedi letöltésnél járnak. (A Just Another énekesével a közeljövőben interjút is olvashattok a magyar amatőr zenekarok életéről, lehetőségeiről, na meg persze a saját lemezük elkészüléséről is.)
De nem csak amatőr zenészek vállalkoznak ingyenes megosztásra szerencsére, voltak mindenféle nagyobb akciók is már, amik időnként jól meglepték a 21. század zenei társadalmát. 2005 februárjában, a Radiohead stúdióba vonult és megkezdte a munkálatokat a hetedik lemezén, ami végül 2007 júniusára készült el és az In Rainbows címet kapta. Ebben eddig semmi különös nincs, pár hónappal később azonban a CD nem a boltok polcaira került, hanem fel az együttes honlapjára. Innen mindenki közvetlenül letölthette a teljes anyagot, és annyit fizetett érte, amit nem szégyellt (nullától a csillagos égig). Hivatalos statisztikákat nem adott ki az együttes, annyi viszont kiderült, hogy az átlagár, amit a rajongók fizettek a lemezért 4 font körül volt. Ahogy 2011-ben Ed O'Brien fogalmazott, "kevesebb lemezt adunk el, de több pénzt keresünk." Meg is érdemlik.
Egyre több előadó játszik azzal, hogy egy-egy új számot ingyenes letöltéssel felraknak a hivatalos oldalukra. Az ember megadja az email címét és letöltheti például a Garbage legújabb számát, a Blood for Poppies-t. Ugyanezzel a trükkel tért vissza hosszú hallgatásából a csodálatos Damon Albarn a Gorillazzal, ők még a Converse-el is összeálltak, és az ő oldalukon keresztül lehet letölteni még mindig a DoYaThing című elborultan jó számot, ami egyébként egy kollaboráció, Andre 3000 (Outkast) és James Murphy (LCD Soundsystem) is részt vesz benne.
Végül, de nem utolsósorban pedig említsünk meg egy művészt, aki teljesen ingyen adja a zenéjét és egyre nagyobb sikerrel: ő a brit dobos és énekes-dalszerző Florence Arnold, azaz Florrie. Két EP-t rakott össze eddig, rengeteg remixszel, és majdnem minden nem csak ingyen hallgatható, de le is tölthető Florrie saját oldaláról. Ezt a bevételi forrást pótlandó, Florrie jelenleg főleg reklámzeneírásból tartja fenn magát és a csapatát, az ő nevéhez fűződik például a Nina Ricci egyik reklámfilmje is. A Florrie Project 2010-ben kezdődött és azóta Florrie rengeteg felkérést kapott lemezcégektől, de egyelőre független szeretne maradni. A kísérlet pedig folytatódik és biztos, hogy hallunk még róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése