Undercover #1

Elérkeztünk egy olyan korba, amikor már a világ minden létező és nem létező hangszerével és használati tárgyával gyártottak már muzsikát, így szinte lehetetlenné vált valami teljesen eredetit és újat felmutatni. Most már csak újragondolni és átformálni lehet a már létező alapanyagot, nincs értelme ezt tagadni. Egyre nagyobb figyelmet kapnak azok az újraértelmezések, amik ahelyett, hogy az eredeti verziót tökéletes precizitással próbálják hangról hangra előhívni, hozzáadják saját egyéniségüket és így valami egészen egyedit hoznak létre. Csillió példa van az ilyen ügyes coverekre, egyelőre itt van pár véletlenszerűen kiválasztott ékes bizonyíték:

Cat Power- Satisfaction (The Rolling Stones Cover)

Az eredetit nyilván mindenki ismeri, ennek a Chan Marshall nevű leányzónak viszont sikerült a felismerhetetlenségig átformálnia a dalt egy ablakban ülve teát kortyolgatós esős délutános melódiára, ami talán szerethetőbb is, mint az eredeti. Egyébként egy egész albumon keresztük művelte ezt, Bob Dylan, Lou Reed és egyéb dalokkal, a Sea of Love például lelki mazochistáknak tökéletes választás szerelmi bánat esetén.

Corinne Bailey Rae- Steady As She Goes (The Raconteurs Cover)

Elvakult Jack White rajongóként sosem mondanám, hogy ez a feldolgozás túlszárnyalta az eredetit, de tény, hogy sikerült valami olyan pluszt adni hozzá, amitől önállóan is megállja a helyét.

Newton Faulkner- Teardrop (Massive Attack Cover)

Az eredeti egy igazi himnusz, ez meg egy angol hippi minimalista újraértelmezése. YES.

Ellie Goulding- Your Song (Elton John Cover)

Az az eset, amikor a fiatalabb korosztálynak fel sem tűnne, hogy ez nem az oridzsinál verzió. Ugyan a feldolgozás nem sokban tér el az eredetitől, ez a dal valahogy mégis jobban működik egy szőke brit angyalka előadásában, mint a jó öreg Eltonéban, pedig az égvilágon semmi problémám vele, sőt.

Muse- Feeling Good (Anthony Newley & Leslie Bricusse Cover)

Lehet szeretni vagy nem szeretni a Muse-t, de még az utóbbi kategóriába tartozva is azt mondom, hogy ez egy jól eltalált cover. Az eredeti 1965-ös verziót olyan előadók dolgozták fel, mint Nina Simone, Frank Sinatra Jr, Michael Bublé, George Michael vagy Ed Sheeran, de a Muse talán egy csipettel több Muse-ságot tudott hozzáadni, ami az enyhén White Stripes-os áthallásoknak köszönhetően (elfogultság alert) egészen szerethető.

Kasabian- Out of Space (The Prodigy Cover)

Amikor szintetikus űr-drum'n'bass-ből sikerült színtiszta akusztikus cukiságot varázsolni. Imádnivaló!

Nostalgia 77- Seven Nation Army (The White Stripes Cover)

A világ legcsodálatosabb bandájának (elfogultság alert) legismertebb nótája dögös-jazzes köntösben. Teljesen más hangulat, teljesen jó.

Nouvelle Vague- Love Will Tear Us Apart (Joy Division Cover)
illetve bármi, ami Nouvelle Vague

Lehet bármilyen műfaj, hangulat és stílus, ez a zenekar mesterien formálná át még a üzbég folkot vagy a maláj hardcoret is a maga légies, finom és nagyon francia hangjára. C'est magnifique!


Egyelőre ennyi, lesz itt még sok szó coverekről, illetve a műfaj magyar képviselői megérdemelnek majd egy külön rovatot is, addig is puszi!