Muszáj #1: Page and Plant

Ebben a rovatban olyan csodás zenéket fogunk ajánlani, amiket muszáj meghallgatni, és mivel ennél kacifántosabban és szellemesebben ezt nem tudom megfogalmazni, nem is próbálom.
Első alkalommal a régen minden jobb volt tézist igazolandó egy Led Zeppelin projektről lesz szó.



A bevezetésben kettő apróbb hazugságot is elejtettem, ugyanis a régen jelen esetben csak 1994-et, a Led Zeppelin projekt pedig leginkább csak Robert Plant-et és Jimmy Page-et jelenti.
A fent említett évben ugyanis a fent említett két úriember fogta magát és piacra dobott egy 90 perces koncert felvételt No Quarter címmel, amit Londonban, Marokkóban és Walesben rögzítettek. Ez már önmagában is elég izgin hangzik, de még csak most jön a java: Page és Plant ugyanis fogott egy adag Led Zeppelin számot, maga köré gyűjtött egy halom mandolinon, bendzsón, bodhránon, oudon, dafon, hurdy gurdy-n és egyéb egzotikus nevű hangszeren játszó muzsikust és teljesen újraértelmezte az alapanyagot, és ennek köszönhetően valami egészen egyedit és csodálatosat hoztak létre. A keleti vagy olykor kelta hangzás + a szimfonikus zenekar fennköltsége + a klasszik rock energiája = WIN. Többet nem is mondanék, inkább itt van pár a legjobb dalok közül:

Kashmir

The Battle of Evermore


illetve a személyes kedvenc a Nobody's Fault But Mine, amit ismeretlen okok miatt nem tudok idevarázsolni.

Hallgassátok a sok jó zenét, legyen szép napotok, puszi!